A kezdetek
Az 1525. július 3-án Hatvanban tartott országgyűlés kimondta: "lutherani comburantur", (A lutheránusok megégetendők), de ez nem lehetett akadálya annak, hogy egy feljegyzés szerint Cegléd, Vác, Ráckeve és Hatvan is adjon hallgatókat a Wittenbergi Egyetemnek ez idő tájt. Ez a helyi ellenreformáció összességében mégis olyannyira eredményes volt, hogy évszázadokon át nem alakult ki protestáns közösség Hatvanban, bár 1730 körül már vannak feljegyzések itteni hívekről. Az 1850-es népszámlálás szerint már 10 evangélikus és 4 református személy élt a településen.
Közel száz évvel I. Grassalkovich Antal halála után, az 1870-es évektől a város ismét fejlődésnek indult a vasút átadása, majd a cukorgyár és a gőzmalom felépülése folytán. Az ideköltöző munkások, valamint a fellendülést megtapasztalt újabb letelepedők jóvoltából, tizennégy év alatt megkétszereződött a lakosok száma. Az újonnan érkezettek között már voltak evangélikusok és reformátusok is. A XX. század fordulóján, 1900-ban, már 136 evangélikusról és 296 reformátusról adnak hírt a népszámlálási statisztikák.
Az idekerülő protestánsok lelki életéről csak a XIX. század második felétől vannak adataink. A helyi református egyházközség létéről az első feljegyzések 1865-ből származnak, amikor Hévízgyörk szórványtelepülései közé tartozott, mint fiókegyház. 1890 után Keresztesi Sámuel - hévízgyörki lelkész - vezetésével a gyülekezet fejlődésnek indult. Az alakuló közgyűlést 1892. szeptember 4-én tartották meg 25 résztvevővel, ahol felvették a "Hatvani Egyesült Protestáns Egyházközség" nevet.
Az akkor református-evangélikus gyülekezet első istentiszteletét 1892. december 4-én Lampé József otthonában tartották meg. A gondnoki teendőkkel Isaak Gyulát bízták meg. A hitoktatói és kántori szolgálatot Nagy Imre tanító vállalta el, pénztárosnak pedig Droppa Jánost nevezték ki.
Egy kis idő multán a gyülekezet vezetősége kicserélődött, a közösség válaszút elé került. A kerületi esperes, Szánthó János elnökletével közgyűlést tartottak, amelyen azt kellett eldönteniük, hogy a helyi lelkész nélküli egyházközség "fenntartassék, fejlesztessék vagy feloszlattassék" (1895. május 1-i presbiteri jegyzőkönyv szerint), mert sok sérelem érte őket.
Az esperes bátorította őket, a város pedig telket ajánlott fel templomépítésre. Azonban helyben lakó lelkész nélkül nehezen haladt a gyülekezetépítő munka, de a hatvani emberek élni akartak.
Végül 1897. november 20-tól a gyülekezet élére missziói lelkésznek Tokay Istvánt nevezte ki az egyházkerület püspöke.
1896. május 29-én az egyházközségi közgyűlés elfogadta az "unió-szerződést": a két felekezet a református és az evangélikus egyesült egyház lett.
A templomépítés
1898. június 22-én Szász Károly püspök Hatvanba látogatott, hogy a leendő templom építéséről tárgyaljon. Az egri királyi építészeti hivatal mérnöke, Kiss Sándor készített is egy építési tervet és hozzá költségvetést, de végül Ungvári Antal jászberényi építész tervét fogadták el, és a Morvay-féle telek megvétele mellett döntöttek.
A templom 1898. október 1-ére a paplakkal együtt elkészült. Az egyház részére Tráber Károly római katolikus vallású hatvani lakos, saját költségén öntetett egy nagyobb harangot, míg a kisebbik eredetéről nem tudunk semmi érdemlegeset.
Fásítással szépítették a templom környékét, Kövi Béla a parkosítást vállalta.
A templom elkészültével a reformátusok és evangélikusok ugyanabban a templomban tartották az istentiszteletet. 1902. március 19-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter is hozzájárult Hatvan anyaegyházzá alakításához.
Ján Mátyás evangélikus presbiter munkálkodásának eredményeképpen megfogalmazták az ún. "Egyeszség"-et, amely a két felekezet egymáshoz fűződő viszonyát is szabályozta, és rendezte az unión belül.
1912-ben már 23 szórványtelepülés tartozott Hatvanhoz.
Arra vonatkozóan is van adatunk, hogy ebben az időben a gyülekezet nagy részét vasutasok és családtagjaik alkották, akiket viszont bármikor elhelyezhettek innen.
A feljegyzések szerint többször is - 1912-ben, 1916-ban, 1926-ban, 1935-ben - renoválni kellett a templomot, de csak a Ring cég által végzett két utolsó munkát tartották elfogadhatónak.
A II. világháború után
A II. világégés is komoly gondot okozott a gyülekezetnek. A szegénység, a nélkülözés és a lehetetlen közállapotok, valamint az utazási anomáliák tovább nehezítették mind a helyi, mind a szórványmunkát. Ennek ellenére az idehelyezett lelkészek kitartottak a hívekkel együtt. A háború után a következő lelkipásztorok vezették a gyülekezet életét: Nagy Ferenc (1943-1955), Konkoly Iván (1956), Orosz Ferenc (1957-1974), Orbán Kálmán (1974-1984), és Tatai István 1984-től. Tevékenységük mind a mai napig érezhetően jelen van a mindennapjainkban.
A két világháború között
A háború nagyon megviselte a gyülekezetet, alig-alig volt pénzük a működés biztosítására. Ennek ellenére egy ismeretlen adakozó jóvoltából a gyülekezet 105 koronát tudott felajánlani a Hősök szobrára. Az 1920-as években beléptek a Protestáns Irodalmi Társaságba. Az innen kapott könyvek alkották a gyülekezet könyvtárát, ami nagy segítséget jelentett a közösségi élet kialakításába és fenntartásába.
1924-ben önálló kórust alakítottak, 1927-ben kezdte meg működését a Lorántffy Zsuzsanna diáklány egyesület, 1936-ban pedig a Tokay István Soli Deo Gloria Collegium. Mindkettő a református vallásos nevelés megvalósítását és a vallásos világnézet kialakítását tűzte ki feladatául. Közben 1933-ban megalakult a Bethlen Gábor Keresztyén Ifjúsági Egyesület is.
Itt jegyezzük meg, hogy sajnos az első világháborúban a nagyharangot beolvasztották, újat csak 1927-ben közadakozásból sikerült öntetni.
A Lorántffy Zsuzsanna
női egyesület varródélutánjának résztevői 1934-ben
Időközben az evangélikus hívek önálló egyházközséget alapítottak, 1935-ben pedig templomot is építettek Újhatvanban. 1934-ben közös konferenciát rendezett a két gyülekezet, és azóta is minden évben együtt tartják meg az október 31-i reformációs ünnepséget. A két közösség lelki kapcsolata a mai napig is tart.
Dr. Barcza Béla evangélikus lelkész idejében közel egy évtizeden át évente több alkalommal közös Protestáns esteket is tartottak.
Az új harang szentelése 1927-ben
Tokay István lelkésszel
A Bethlen Gábor
Keresztény Ifjúsági Egyesület tagjai 1933-ban
Sajnos az 1956-os forradalom a mi gyülekezetünktől is követelt emberáldozatot. A segédlelkészünk Batka Ferenc az októberi napokban Budapestre utazott. Tűzharcba került a Kossuth téren, s itt kapott halálos sebesülésébe belehalt.
Mindössze 27 esztendős volt.
Emlékét a gyülekezet kegyelettel őrzi.
Az akkori lelkészünk Orosz Ferenc igen nehéz helyzetbe került, amikor az 1960-as években a Tabán úti lakótelep építésekor a templomkertet államosították, a régi parókiát pedig le kellett bontani.
Hatvani konfirmáltak 1934-ben
Bárdos Lajos lelkésszel
Batka Ferenc segédlelkész,
aki 1956-ban tragikus körülmények között
életét vesztette Budapesten
A gyülekezet presbitériuma,
középen Nagy Ferenc mellett dr. Muraközy Gyula bp-i lelkész ül.
Konfirmáció 1956-ban,
középen Nagy Ferenc mellett Batka Ferenc segédlelkész
A gyülekezet presbitériuma 1948-ban,
középen Nagy Ferenc mellett balra dr. Szegedy Aladár esperes
Utóda Orbán Kálmán tíz évet töltött Hatvanban. Komoly hangsúlyt helyezett a szórványmunkára, s fellendült a gyermekek közösségi élete is. Külön férfi és női órák is működtek, s gyakoriak voltak a szeretetvendégséggel egybekötött gyülekezeti napok. A gyülekezet rendszeresen szervezett kirándulásokat az akkori NDK-ba is.
Visszatérve a békés mindennapokhoz, itt is komoly küzdelmekre került sor. Az idősebbek közül többen emlékeznek rá, hogy a parókia és környéke egy alternatív óvoda volt, amelyet gyakran népes gyereksereg szállt meg.
Orosz Ferenc a parókia kertjében
Úgy tűnt, a hatvani református gyülekezetnek is költöznie kell, mert a területen egy lakótelepet építenek. Isten azonban csodát tett. A kártalanítás összegéből, és a lelkipásztor tervező és áldozatos kétkezi munkájából a templomhoz 1967-ben egy új szárny épülhetett, amely ma mint gyülekezeti ház és lelkészlakás funkcionál. Orosz Ferenc pásztori munkájának gyümölcsei a mai napig meg vannak
Az épülő új gyülekezeti ház a templom mögött 1966-67-ben
Az új gyülekezeti terem 1967-ben
Orosz Ferenc lelkész
A régi parókia
Orbán Kálmán lelkész
és felesége,
Nagy Magdolna református lelkész
aki kántorként szolgált
Konfirmáló gyerekek
Cím: 3000 Hatvan, Dózsa tér 9.
Hivatal: +36-37/342-327
Lelkipásztor: Dr. Tatai István
+36-30/638-4718
tatai.istvan@reformatus.hu
Számlaszámunk:
HATVANI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG
OTP 11705008-20381477
Támogatásukat, adományaikat
hálásan köszönjük!
Festmény
Tokay Istvánról
