Kezdőlap - Home Page
Képek - Photo
Kapcsolat - Contact
 
Istentiszteletek, gyülekezeti alkalmak
Igehirdetések, tanítások
Aktuális hírek, hirdetmények
Gyülekezeti énekek, dicséretek
Szórvány-gyülekezeteink
Misszós munka
Ajánlott linkek
Impresszum
Bemutatkozás
Vissza a lap tetejére
Mozaikok
a Hatvani Református Egyházközség történetéből


A templomépítés


A II. világháború után


Az Egyházközség mai arculata


Speciális szolgálati irányok


       Az 1525. július 3-án Hatvanban tartott országgyűlés kimondta: "lutherani conburantur", (A lutheránusok megégetendők), de ez nem lehetett akadálya annak, hogy egy feljegyzés szerint Cegléd, Vác, Ráckeve és Hatvan is adjon hallgatókat a Wittenbergi Egyetemnek ez idő tájt. Ez a helyi ellenreformáció összességében mégis olyannyira eredményes volt, hogy évszázadokon át nem alakult ki protestáns közösség Hatvanban, bár 1730 körül már vannak feljegyzések itteni hívekről. Az 1850-es népszámlálás szerint már 10 evangélikus és 4 református élt a településen.
       Közel száz évvel I. Grassalkovich Antal halála után, az 1870-es évektől a város ismét fejlődésnek indult a vasút átadása, majd a cukorgyár és a gőzmalom felépülése folytán. Az ideköltöző munkások, a fellendülést megtapasztalt újabb letelepedők jóvoltából tizennégy év alatt megkétszereződött a lakosok száma, és az újonnan érkezettek között már voltak evangélikusok és reformátusok is. A XX. század fordulóján 1900-ban, már 136 evangélikusról és 296 reformátusról adnak hírt a népszámlálási statisztikák.
       
       1898. június 22-én Szász Károly püspök Hatvanba látogatott, hogy a leendő templom építéséről tárgyaljon. Az egri királyi építészeti hivatal mérnöke, Kiss Sándor készített is egy építési tervet és hozzá költségvetést, de végül Ungvári Antal jászberényi építész tervét fogadták el, és a Morvay-féle telek megvétele mellett döntöttek.
       A templom 1898. október 1-ére a paplakkal együtt elkészült. Az egyház részére Tráber Károly római katolikus vallású hatvani lakos, saját költségén öntetett egy nagyobb harangot, míg a kisebbik eredetéről nem tudunk semmi érdemlegeset.
Fásítással szépítették a templom környékét, Kövi Béla a parkosítást vállalta.
A II. világháború után

           A II. világégés is komoly gondot okozott a gyülekezetnek. A szegénység, a nélkülözés, a lehetetlen közállapotok, az utazási anomáliák is tovább nehezítették mind a helyi, mind a szórványmunkát. Ennek ellenére az idehelyezett lelkészek kitartottak a hívekkel együtt. A háború után a következő lelkipásztorok vezették a gyülekezet életét: Nagy Ferenc (1943-1955), Konkoly Iván (1956), Orosz Ferenc (1957-1974), Orbán Kálmán (1974-1984), és Tatai István 1984-től. Tevékenységük mind a mai napig érezhetően jelen van a mindennapjainkban.
A két világháború között

       A háború nagyon megviselte a gyülekezetet, alig-alig volt pénzük a működés biztosítására. Ennek ellenére egy ismeretlen adakozó jóvoltából a gyülekezet 105 koronát tudott felajánlani  a Hősök szobrára. Az 1920-as években beléptek a Protestáns Irodalmi Társaságba, és az innen kapott könyvek alkották a gyülekezet könyvtárát, ami nagy segítséget jelentett a közösségi élet kialakításába, fenntartásába.

Az egyházközség mai arculata

       Hatvanon kívül 11 helyen tartunk még rendszeresen istentiszteletet. A szórványterületen élő mintegy 3000 református személy lelki gondozása egyházközségünk feladata. 
       Ez lehet havi egy alkalom (Lőrinci, Petőfibánya, Heréd, Apc, Csány, Tar, Ecséd), vagy havi két alkalom is (Boldog, Pásztó, Jobbágyi).
Ennél többször igénylik látogatásunkat a Hatvantól legmesszebbre fekvő Bátonyterenyén, ahol hetente bibliaórát, hitoktatást és vasárnapi istentiszteletet is tartunk.
A szolgálatok ellátásában több nyugdíjas lelkipásztor, így Bagi László és Csényi György, valamint egy fiatal koreai tiszteletes, Kim Sun Taik is segít.
       A közösségben egy énekegyüttes is működik, amely a családi istentiszteleteken, a régi és új énekkincsből merítve vezeti Isten közelébe az embereket.

Speciális szolgálati irányok

       Hatvanban három éve tartunk Protestáns esteket a helyi evangélikusokkal karöltve, a Hatvani Művelődési Ház és Könyvtárban, ahol mai valós problémákról beszélnek meghívott előadóink. Célunk kereső embertársaink megszólítása azzal az örök evangéliummal, amely hitünk szerint korunk kérdéseire is kínál krisztusi válaszokat.
        Egy kis csapat megújuló lelkesedéssel jár havonta a szolnoki börtönbe, hogy elvigye a jó hírt az ott fogva tartott embereknek is. Tapasztalatuk szerint az érdeklődés nagy. Azért imádkozunk, hogy a krisztusi üzenet belső változást, új élet-orientációt hozzon a börtönlakók szívében is.
        Az országos Kék Kereszt Egyesület hatvani csoportja gyülekezeti termünkben működik, szövetségben a Hatvani Szivárvány Szociális és Egészségügyi Szolgálattal. A kéthetente péntek este tartott alkalmakra minden olyan bajbajutott szenvedélybeteget várunk, aki nem lát kiutat egyéni életében. Itt azokkal a személyekkel találkozhat az érdeklődő, akik már megszabadultak az alkohol fogságából, s elkötelezték magukat arra, hogy ehhez a szabadsághoz másokat is hozzá segítsenek.
         Évente tartunk ingyenes gyermektáborokat, amelyre minden nebulót szeretettel várunk augusztusban, a már kissé unalmassá váló szünidő vége felé. Népszerűek a gyülekezeti családos táborozások is.
         A legutóbbi népszámlálás során 950 személy vallotta magát Hatvanban reformátusnak.
                                                                                                                 Dr. Tatai István
                                                                                                                                   lelkipásztor

 
 
A két világháború között


 
 
 
       Az idekerülő protestánsok lelki életéről csak a XIX. század második felétől vannak adataink. A helyi református egyházközség létéről az első feljegyzések 1865-ből származnak, amikor Hévízgyörk szórványtelepülései közé tartozott, mint fiókegyház. 1890 után Keresztessy Sámuel - hévízgyörki lelkész - vezetésével a gyülekezet fejlődésnek indult. Az alakuló közgyűlést 1892. szeptember 4-én tartották meg 25 résztvevővel, ahol felvették a "Hatvani Egyesült Protestáns Egyházközség" nevet.
Az akkor református-evangélikus gyülekezet első istentiszteletét 1892. december 4-én Lampé József otthonában tartották meg. A gondnoki teendőkkel Isaak Gyulát bízták meg. A hitoktatói és kántori szolgálatot Nagy Imre tanító vállalta el, pénztárosnak pedig Droppa Jánost nevezték ki.
Letöltés
Arcképcsarnok - A református gyülekezet lelkészei - klikk ide
Galéria - Képarchívum
               Egy kis idő multán a gyülekezet vezetősége kicserélődött, a közösség válaszút elé került. A kerületi esperes, Szánthó János elnökletével közgyűlést tartottak, amelyen azt kellett eldönteniük, hogy a helyi lelkész nélküli egyházközség "fenntartassék, fejlesztessék vagy feloszlattassék" (1895. május 1-i presbiteri jegyzőkönyv szerint), mert sok sérelem érte őket.
Az esperes bátorította őket, a város pedig telket ajánlott fel templomépítésre. Azonban helyben lakó lelkész nélkül nehezen haladt a gyülekezetépítő munka, de a hatvani emberek élni akartak.
Végül 1897. november 20-tól a gyülekezet élére missziói lelkésznek Tokay Istvánt nevezte ki az egyházkerület püspöke.
       1896. május 29-én az egyházközségi közgyűlés elfogadta az "unió-szerződést": a két felekezet a református és az evangélikus egyesült egyház lett.

<<<Vissza a lap tetejére


Festmény
Tokay Istvánról


A templomépítés
       A templom elkészültével a reformátusok és evangélikusok ugyanabban a templomban tartották az istentiszteletet. 1902. március 19-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter is hozzájárult Hatvan anyaegyházzá alakításához.
Ján Mátyás evangélikus presbiter munkálkodásának eredményeképpen megfogalmazták az ún. "Egyeszség"-et, amely a két felekezet egymáshoz fűződő viszonyát is szabályozta, és rendezte az unión belül.
1912-ben már 23 szórványtelepülés tartozott Hatvanhoz.
Arra vonatkozóan is van adatunk, hogy ebben az időben a gyülekezet nagy részét vasutasok és családtagjaik alkották, akiket viszont bármikor elhelyezhettek innen.
       A feljegyzések szerint többször is - 1912-ben, 1916-ban, 1926-ban, 1935-ben - renoválni kellett a templomot, de csak a Ring cég által végzett két utolsó munkát tartották elfogadhatónak.

<<<Vissza a lap tetejére


<<<Vissza a lap tetejére


       1924-ben önálló kórust alakítottak, 1927-ben pedig megkezdte működését a Lorántffy Zsuzsanna diáklány egyesület, 1936-ban pedig a Tokay István Soli Deo Gloria Collegium. Mindkettő a református vallásos nevelés megvalósítását és a vallásos világnézet kialakítását tűzte ki feladatául. 1933-ban pedig megalakult a Bethlen Gábor Keresztyén Ifjúsági Egyesület is.
       Itt jegyezzük meg, hogy sajnos az első világháborúban a nagyharangot beolvasztották, újat csak 1927-ben közadakozásból sikerült öntetni.
A Lorántffy Zsuzsanna
női egyesület varródélutánjának résztevői 1934-ben


       Időközben az evangélikus hívek önálló egyházközséget alapítottak, 1935-ben pedig templomot építettek Újhatvanban, és odaköltöztek.1934-ben közös konferenciát rendezett a két gyülekezet, és minden évben együtt tartják meg az október 31-i reformáció ünnepséget, a két közösség lelki kapcsolata a mai napig is tart.
       Évente több alkalommal közös "Protestáns estek"-et tartanak.

Az új harang szentelése 1927-ben
Tokay István lelkésszel


A Bethlen Gábor
Keresztény Ifjúsági Egyesület tagjai 1933-ban


       Sajnos az 1956-os forradalom a mi gyülekezetünktől is követelt emberáldozatot. A segédlelkészünk  Batka Ferenc az októberi napokban orvosi kezelésre Budapestre utazott. Egy véletlen folytán tűzharcba került a Kossuth téren, s itt kapott halálos sebesülésébe belehalt.
Mindössze 27 esztendős volt.
Emlékét a gyülekezet kegyelettel őrzi.
       Az akkori lelkészünk Orosz Ferenc igen nehéz  helyzetbe került, amikor az 1960-as években a Tabán úti lakótelep építésekor a templomkertet államosították, a régi parókiát pedig le kellett bontani.
       
Hatvani konfirmáltak 1934-ben
Bárdos Lajos lelkésszel


Batka Ferenc segédlelkész,
aki 1956-ban tragikus körülmények között
életét vesztette Budapesten


A gyülekezet presbitériuma,
középen Nagy Ferenc mellett dr. Muraközy Gyula bp-i lelkész ül.


Konfirmáció 1956-ban,
középen Nagy Ferenc mellett Batka Ferenc segédlelkész


A gyülekezet presbitériuma 1948-ban,
középen Nagy Ferenc mellett balra dr. Szegedy Aladár esperes


       Utóda Orbán Kálmán tíz évet töltött Hatvanban. Komoly hangsúlyt helyezett a szórványmunkára, s fellendült a gyermekek közösségi élete is. Külön férfi és női órák is működtek, s gyakoriak voltak a szeretetvendégséggel egybekötött gyülekezeti napok. A gyülekezet rendszeresen szervezett kirándulásokat az akkori NDK-ba is.

               Visszatérve a békés mindennapokhoz, itt is komoly küzdelmekre került sor. Az idősebbek közül többen emlékeznek rá, hogy a parókia és környéke egy alternatív óvoda volt, amelyet gyakran népes gyereksereg szállt meg.
       
Orosz Ferenc a parókia kertjében


       Úgy tűnt, a hatvani református gyülekezetnek is költöznie kell, mert a területen egy lakótelepet építenek. Isten azonban csodát tett. A kártalanítás összegéből, és a lelkipásztor  tervező és áldozatos  kétkezi munkájából a templomhoz 1967-ben egy új szárny épülhetett, amely ma mint gyülekezeti ház és lelkészlakás funkcionál. Orosz Ferenc pásztori munkájának gyümölcsei a mai napig meg vannak
       
Az épülő új gyülekezeti ház a templom mögött 1966-67-ben


Az új gyülekezeti terem 1967-ben


Orosz Ferenc lelkész


A régi parókia


Orbán Kálmán lelkész
és felesége,
Nagy Magdolna református lelkész
aki kántorként szolgált


Konfirmáló gyerekek


<<<Vissza a lap tetejére


<<<Vissza a lap tetejére


A kezdetek


A kezdetek