Kezdőlap - Home Page
Képek - Photo
Kapcsolat - Contact
 
Impresszum
Bemutatkozás
Mozaikok a Hatvani Református Egyházközség történetéből
Vissza a lap tetejére
Igehirdetések, tanítások, beszámolók



Igehirdetések, tanítások
Üdvözlet Kenyából
2010. november


A közel negyven millió lakost számláló Kenya az egyenlítőn fekszik. Kellemes klímája és csodálatos természeti kincsei miatt Afrika büszkeségének is nevezik. Alapvetően keresztyén ország, hiszen a nemzetet mélyen megérintette a múlt század nagy kelet-afrikai ébredése. A keresztyén jelenlét szinte mindenütt fellelhető: a falvak tele vannak kis bádoglemez templomokkal, sőt számos üzlet, vállalkozás, sőt benzinkút is bibliai nevet visel. Itt könnyen találsz egy melléképületszerű "Kegyelem Hotelt", vagy egy "Immánuel vasboltot". Még a rozzant autók szélvédőiről is igék köszönnek rád: "Isten gondoskodik". Ha buszra szállsz, előfordul, hogy kedvesen megkérdezik tőled, hogy hiszel-e Jézusban?

Este nincs istentisztelet
Mindezek ellenére jelen van a múlt kísértete is. A falusi ember mindennapi életét az ősök szellemei erőteljesen meghatározzák. A varázslók ma is nyilvános bemutatót tartanak piactereken, s ha beteg van a családban, sajnos még a keresztyének is, gyakran inkább a boszorkánydoktort keresik fel. Valami furcsa félelem ül a vidéki országrészen: jóban kell lenni az ősök szellemeivel: etetni  kell őket, sőt néha még véráldozatra is sor kerül. Különösen az éjszaka félelmetes az afrikai emberek számára. No nem csak a kóbor vadállatok miatt, hanem inkább a holtak lelkei miatt. Ezért esti istentiszteletek tartásáról vidéken szó sem lehet. A legtöbb gyülekezet naponta délben tartja istentiszteletét. Egyébként igazán kedves és példaértékű szokás ez: minden délben összejönnek, lelkesen imádják Istent, táncolnak, majd a hangos, és gyakran egy-egy mondatot többször is ismétlő igehirdetés után, elfogyasztják egyszerű közös ebédjüket, ami legtöbbször kukoricakása és némi gyümölcs.

Hogy is kerültem Webuyé-be?
Két éve egy nemzetközi istentiszteleten egy színes bőrű testvér mellé ültem le. Megszólítottam, s mivel éppen a különböző nemzetek megbékéléséről és elfogadásáról volt szó, meg is öleltem. Ekkor Kasili lelkész meghívott hazájába, Kenyába, hogy szóljam Nyugat-Kenya belső területein Isten Igéjét. Időközben Isten is megbátorított - megvallom, szükségem is volt rá - hogy elfogadjam a meghívást, s elvigyem Jézus nevét India után Kenyába is. Velem jött egy baptista lelkésztestvérem, Dobner Győző is, hiszen Jézus is kettesével küldte ki tanítványait a szolgálatra.















A reformátusok missziós útkeresése
Első utunk Eldoretbe vezetett, ott a holland református missziói bázist látogattuk meg.  Jurjen de Groot lelkész bámulatos munkát végez Nyugat-Kenyában. A gyülekezetek száma növekszik, s jól folyik a munkatárs képzés. Ugyan két éve a missziós telep egy részét lázadók felgyújtották, ő mégis töretlen lelkesedéssel szolgál tovább. Ő az a személy, aki az ó és az új bort egyszerre tudja felkínálni missziós munkájában: az ősi  Heidelbergi Kátét új módon tagolt formában tanítják, de a modern missziós eszköz: az Alpha kurzus is nagy áldást jelent szolgálatukban. A misszió válaszolni szeretne a 90%-os munkanélküliség és mélyszegénység problémájára is. Nem halat, hanem hálót szeretnének az emberek kezébe adni: a missszió egyszerű autójavítót üzemeltet, hogy anyagi forrásokhoz jusson, és egyben munkát adjon a gyülekezet tagjainak.
















Nyitott iskolák
Legnagyobb élményeink iskolalátogatásainkhoz kapcsolódnak. Egy vidéki katolikus és egy anglikán hátterű középiskolában evangelizálhattunk. Egy hatalmas udvart képzeljünk el, ahol 700, illetve 1200 egyenruhás fiatal hallgatta az igét. Többen hangos és lelkes igenléssel, mégis tiszteletteljesen fogadtak bennünket a "zungu" (fehérember) lelkészeket. Mindkét esetben imádkozhattunk velük, s többen áldást kértek személyes életükre is.
















Feltűnő volt a diákok fegyelmezettsége. Legtöbben 15 kilométer gyaloglással kezdik a napot. Sokan mezítláb jönnek, mert hatalmas kiváltság középiskolába járni. Fegyelmezési gondok gyakorlatilag nincsenek. Ha valaki mégis neveletlen lenne, akkor büntetésből két hétig nem jöhet iskolába. Utána csak az apja kíséretében fogadják vissza, igaz ilyenkor fizikai büntetésben is részesül.
















Szomjazás az áldás után
A legtöbb istentisztelet személyes áldásmondással fejeződött be. Számunkra hihetetlen tisztesség volt, hogy színes bőrű testvéreinkért imádkozhattunk és megáldhattuk őket. Mintha évszázados sebek és lelki sérülések gyógyulása történt volna! Mindenhol ezzel kezdtük üzenetünk elmondását: minket Jézus küldött, hogy átöleljünk benneteket, s elhozzuk Isten szeretetét nektek. Örülünk, hogy befogadtak bennünket és meglátogathattuk őket otthonaikban és egyik kórházukban is. Sajnos hazánkról szinte semmit sem tudtak eddig, reméljük, hogy most már ők is imádkoznak értünk, s a Hungary országnevet nem tévesztik össze a Hollandiával. 

Nem láttunk oroszlánt
Először azt gondoltam, hogy minden faluvégén látunk majd egy igazi oroszlánt. Igaz, voltunk egy olyan otthonban, amelynek udvarába éjszakánként ellátogatnak a hihénák és már sörényes oroszlán is vendégeskedett, mi azonban csak majmokkal, zebrákkal és párducokkal találkoztunk. Ellenben találkoztunk egy igen szelíd és áldott személlyel: Hudson lelkész Nairobiban az ország imaszolgálatát vezeti. Alázatos szavai még hosszan bennem élnek: mi nem pénzre vágyakozunk. Mi barátaitok szeretnénk lenni!

Köszönet
Istennek adunk hálát, hogy Pásztor János lelkipásztor és felesége nyomdokait követve (ld. Kenyai napló), a külmisszió évében, Isten Igéjét szólhattuk Kenyában. Az első perctől erőteljesen éreztük az Úr vezetését és sok-sok testvérünk értünk mondott imádáságát.

Tatai István
Hatvan, 2010. november                                            






Egy jeruzsálemi konferencia
üzenetei
Interju dr Tatai Istvánnal
Hangfelvétel
forrás:
- radio.sztaki.hu -