Üdvözlet Indiából
A Nagypéntek előtti 10 napban meghívás alapján Dél-Indiában járhattam. Dobner Győző lelkésztársam kísért el Andhra Pradesh államba, ahol Vuyyuru városka környékén hat keresztyén gyülekezetet és két lelkészközösséget látogattunk meg.
Az érinthetetlenek megérintése
A Bengáli öböl partvidékén elsősorban a telugu érinthetetlen népcsoport lakik, akik többnyire leírhatatlan szegénységben és nyomorban tengődnek. A vidéki többség pálmaágakkal fedett egyszobás viskóban lakik, amelyben, sem asztal, sem ágy nincs. Minden vagyonuk néhány bivaly, esetleg egy kis megművelhető föld.
A legtöbben soha nem láttak még fehér embert, így aztán meglehetősen nagy újdonság volt megjelenésünk. Ahová csak mentünk a keresztyén közösségek üdvözlő transzparenssel, és nyakba akasztható virágfüzérrel fogadtak bennünket. Igehirdetéseinket nagy érdeklődéssel hallgatták, s az alkalmak végén alig lehetett elszakadni tőlük, mert szinte mindnyájan személyes szavakra és áldó imádságra vágyakoztak. Munnangi istentiszteletünk után sorra meg kellett látogatnunk kunyhó-otthonaikat is, hogy ott a család egészéért imádkozzunk. Minden ölelésben Jézus szeretetét kívántuk átadni, aki azért jött, hogy megérintse és meggyógyítsa e világ szerint érinthetetleneket.
A meglátogatott falvakban még soha nem jártak külföldi misszionáriusok, de az indiai keresztyének hűséggel végzik munkájukat. Ha egy személy elfogadja Krisztust, akkor abban már egy jövőbeli gyülekezet csíráját látják. A megtérő személy rendszerint bálványaival együtt megy keresztelkedni. A bálványok a folyóban maradnak, ő pedig új életet kezd Krisztussal.
Igehirdetések, tanítások, beszámolók
Kunyhótemplomban prédikáltunk
Istentiszteleteiket többnyire igen egyszerű épületekben tartják. Életemben először prédikáltunk kunyhó-templomban. A földön kuporgó, néha százfős hallgatóság, nagy lelkesedéssel énekelt és hallgatta Isten Igéjét. Örömmel láttuk, hogy hinduk és mohamedánok is eljöttek istentiszteleteinkre, sőt néhányan Jézus melletti döntésre is jutottak.
Egy hindu megtérése két dologgal függ össze: Egyrészt elmondták, hogy a több millió hindu isten sem tudott lelki békét adni a szívükbe, hanem csak Jézus személye; másfelől csak a kereszten történt megváltás képes kiemelni őket a bűn kötelékéből és a folyamatos reinkarnációs kényszerből.
Az istentiszteletek végén az emberek mindig áldást kértek tőlünk. Ekkor döbbentünk rá, hogy mennyi testi-lelki betegséggel és megkötözöttséggel küszködnek. A puszta megélhetésért folytatott küzdelem igen megviseli szervezetüket. A gyerekek azonban elsősorban vizsgáik sikeréért kértek imádságot, de volt olyan fiatalember is, aki feleséget szeretne kapni az Úrtól.
Sajátos missziók
Mivel a szülők többsége nem tud olvasni, gyermekeik ellenben már járnak iskolába, így egyetlen megoldás marad: A szülőknek a gyerekek olvasnak fel otthon a Bibliából. Akiknél pedig ez sem megoldható, ott marad a képes Biblia, és a néhány nagybetűs hozzáfűzött mondat.
Találkoztunk Babu indiai missziós lelkésszel, akit a helyi keresztyének egyszerűen csak katonának neveznek. Babu az őserdei falvak népét keresi fel, ahol ritkán ugyan, de még az elmúlt években is volt gyermekáldozat. Befogott kígyóknak és majmoknak mutatnak be áldozatot. Babu elmondta, hogy egy falu azért tért meg, majd építettek a kivágott "szent fából" keresztyén templomot, mert a Jézus nevében gyógyulásért elmondott imádság, hatásosabbnak bizonyult minden pogány varázslásnál.
Rendkívüli terhelés és különleges áldások
A rövid 8 nap komoly kihívást jelentett számunkra. A 40-44 fokos meleg, az állandó életveszélyt jelentő indiai közlekedés, a szokatlan csípős és édeskés ételek, valamint a nálunk megszokott higénia hiánya, állandó koncentráltságot kívánt tőlünk. Isten kegyelme volt, hogy nem betegedtünk meg, sőt örömmel és lelkiekben meggazdagodva térhettünk haza.
Nagy örömünkre szolgált, hogy mohamedán gépkocsivezetőnk (Vuyyuru önkormányzati tagja) szíve is teljesen feloldódott a nyolc nap alatt. Beszédeinket hallgatva és életünket látva, egyik nap elhozta szállásunkra három gyönyörű gyermekét, hogy áldjunk meg őket. Elmondta, hogy bennünk valami olyasmivel találkozott, amely vonzóvá tette hitünket.
India az ellentmondások hazája
India az ellentmondások és szélsőségek hazája is. Együtt van a szerény jólét, de a koldusszegénység is. Többen bizony éjszaka csak az utcán alszanak, esetleg biciklikerekes riksójukon. A szegény városokban fellelhetők a szovjet kommunista sarló-kalapácsos jelképek, de Hitler műve a Mein Kampf is megvásárolható a Hyderabad-i repülőtéren. Míg Orissa államban ma is üldözik a keresztyéneket, addig mi Andhra Pradesh-ben viszonylagos békében mozoghattunk, sőt egyik istentiszteletünkre, még a helyi előkelőségek is eljöttek köszönteni bennünket.
Kunyhó és mobiltelefon
Nem felejtem el azt a Krisna folyó melletti idilli képet, amelyre barátom hívta fel a figyelmemet. Az idős bácsi viskója előtt ágyékkötőben ült a folyóparton, füléhez mobilt szorítva telefonált. Vajon miről beszélt? Soha nem tudjuk meg, de üzenete számomra ennyi maradt: Nálunk sokkal szegényebb emberek is élnek földünkön. Találjuk meg a módját annak, miként segíthetjük és szerethetjük őket jobban, mint eddig.
Személyes tanulságok
Az indiai egyház egy buzgón imádkozó egyház. Érkezéskor és induláskor, minden dolog kezdésekor és befejezésekor, szinte szüntelenül imádkoznak. Gyakran, akár minden előzetes tájékoztatás nélkül is, átadtak egy mobiltelefont, hogy valamely testvér imádságot kér tőlünk.
Az utolsó estét Hyderabad-ban töltöttük. Nakka teológiai professzor felesége Jhansi, minden hajnalban négykor kel, hogy imádkozzon a rá bízott nyomortelepeken élő 400 gyermekért és mindennapi ellátásukért. Naponta felkeresi őket, tanítva nekik Isten igéjét és az egészséges életmódot. Úgy gondolom, hogy az ott elhelyezett adományunk a legjobb helyre került.
Számos lelkipásztor meglátogatott bennünket szállásunkon, hogy imádkozzunk velük és áldjuk meg őket. Talán nem is tudták, hogy közben, odaadó életüket megismerve, mi kaptunk leckét alázatból és hűségből.
Köszönetmondás
Az indiai út egésze, az ottani testvéreknek átadott támogatásokkal együtt, kb 450 ezer Ft-ba került. Ebből, 150 ezret a hatvani gyülekezet és tagjai, 100 ezret az Északpesti Egyházmegye, 70 ezer Ft-ot pedig a Parakletos Alapítványhoz tartozó testvérek fizettek támogatásként. Köszönetet mondok minden forintért, különösen az értünk elmondott és böjtöléssel támogatott imádságokért. Az Úr mindenben nagyon irgalmas volt hozzánk, egyedül Övé a dicsőség!
Hatvan, 2009. áprilisa
Dr. Tatai István
hatvani református lelkipásztor